5.fejezet

Mikor beértem összefutottam Angelával aki mosolyogva köszönt nekem majd tekintete a kezemre tévedt.
-Mi történt veled?-kérdezte döbbenten.
-Csak egy kis baleset volt tegnap.- mondtam sóhajtva vissza gondolva arra hogyan is szereztem.Na de megyek Derickhez majd még beszélünk.-mosolyogtam rá halványan amit ő viszonzott majd az irodába mentem. Mikor odaértem bekopogtam majd egy halk szabad után beléptem.
-Szia Derick.-köszöntem neki kedvesen
-Bella mégis mit csináltál a kezeddel?-kérdezte ő is döbbenten. Leültem a fotelba majd elmeséltem neki mi történt tegnap. Ő csendben hallgatott majd együtt érzően rám nézett.
-Bella ha ma inkább szeretnéd kihagyni a munkát akkor menj nyugodtan.-mondta kedvesen.
-Nem úgy se tudnék mit csinálni az árvaházba pedig nem akarok még vissza menni.-mondtam
-És mi van azzal a fiúval akiről az előbb beszéltél? Mi lenne ha felhívnád, hogy ráér-e?-kérdezte mosolyogva
-Tényleg megengeded?-kérdeztem mosolyogva mire ő csak mosolyogva bólintott mire én elővettem a mobilom és felhívtam Jaspert aki hamar fel is vette.
-Szia Bella történt valami?-kérdezte aggódalmasan.
-Nem csak Derick azt mondta ma inkább pihenjek és azt akartam tudni nem lenne-e gond ha tallkoznánk.
-Nem persze máris indulok nemsokára ott vagyok.-mondta
-Köszönöm és szia-mondtam és letettem a telefont.
-Akkor Bella holnap találkozunk.-mondta mosolyogva.
-Köszönöm-mondtam neki majd felálltam elköszöntem Angelától és neki is mondtam, hogy ma nem leszek és elnézést kértem tőle de azt mondta, hogy semmi baj és jobbulást kívánt és pedig kimentem és ott vártam Jaspert. Nem is kellett sokat várnom Jasperre mert hamarosan már be is gördült a parkolóba.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva. Remélem nem baj, hogy téged hívtalak-mondtam neki.
-Bella engem bármikor hívhatsz és nem baj.-mondta. -De mond csak baj lenne ha hozzánk mennénk? Esme szeretne megismerni és Alice is szeretné--mondta
Én egy pillanatig gondolkoztam majd rájöttem, hogy ennyivel tartozom Jaspernek ha már elszakítom a családjától ezért bólintottam majd felültem mögé és átfogtam a derekát amennyire tudtam majd gázt adott és már ki is löttünk. Én mint mindig most is élveztem a sebességet. Jasper elhagyta a várost de nem mentünk sokáig hanem lefordultunk egy ösvényre majd ott haladtunk tovább majd néhány perc múlva megpillantottam egy hatalmas villát és még a szám is tátva maradt. Jasper lesegített majd csak mosolygott rajtam utána pedig bementünk a házba. Bent észrevettem Alicet aki már izgatottan várt minket illetve egy 30-as éveiben járó nőt. A többieket nem láttam habár annyira nem bántam. Nagy valószínüséggel Esme odajött hozzám majd óvatosan megölelt amit én szívesen viszonoztam.
-Örülök, hogy megismerhetlek a nevem Esme-mosolygott rám
-Jó napot Bella Swan vagyok-mondtam kicsit félénken.
-Tegezz csak nyugodtan-mosolygott rám.-Mond csak nem vagy éhes? Készítsek valamit?
-Nem köszönöm nagyon kedves tőled.-mondtam mire Esme csak bólintott majd elindult valószínüleg a konyhába majd amikor ő kiment Alice jött oda hozzám.
-Szia Bella Alice vagyok-köszönt óvatosan
-Szia én pedig  Bella-mondtam és rámosolyogtam amit ő örömmel viszonzott.
-Körbevezessünk?-kérdezte Jasper én pedig bólintottam mire ők elindultak felfelé és körbevezettek a házban. Idöközben azt is elmondták, hogy Rosalie és Emmett kirándulnak Carlisle dolgozik Edwardot és Tanyat pedig épp akkor hallottam meg veszekedni vagyis inkább Tanya ordítozott. Már épp elmentünk volna amikor kivágodótt az ajtó és Tanya dühöa tekintetével találtuk magunkat szemben. Amikor meglátott egy pillanat alatt előttem termett követni sem bírtam és lekevert és pofont amitől a földön landoltam. És újra nekem ugrott volna ha Alice és Jasper le nem szedik rólam. Alice üvöltözött vele,hogy tünjön innen aki erre csak dühösen elrohant de úgy, hogy csak egy csíkot láttam belőle. Japer és Alice csak rémülten nézett rám nyilván olyat láttam amit nem kellett volna. Ekkor jött ki Edward a szobából és mikor meglátott a földön fel akart segíteni de én elhúzódtam mire kérdőn nézett a többiekre és mintha ők mondtak volna valamit mert Edward arca hirtelen komor lett és csak nézett rám. Én feltápászkodtam ugyanis ez az ütés erősebb volt mint hittem és nagyon fájt. Nem akartam nekik hátat fordítani ezért hátrálni kezdtem mire Jasper kinyújtotta a kezét, hogy megállítson.
-Bella hadd magyarázzam meg.-mondta fájdalmasan
-Én megbíztam benned és nekik is megbocsátottam-mutattam Alicre és Edwardra- amiért kihallgattak és te pedig eltitkolsz valamit amit azt hiszem tudnom kéne ha már veled barátkozom.-mondtam-De úgy tünik még se vagyok ha ennyire nem bízol bennem vagy ennyire se méltatsz.-mondtam csöndesen.
-Bella én-kezdte volna de én nem hagytam, hogy befejezze.
-Azt hittem tévedtem veletek kapcsolatban. Te sem vagy a barátom de nem tudom mért hitetted el akkor velem. Talán, hogy fájdalmat okoz. De már nem számít. Felejtsük el egymást nézzük egymást levegőnek mintha soha nem is ismertük volna egymást.-mondtam fájdalmasan ugyanis fájt elveszíteni őket akkor is ha még csak most ismertem meg őket de úgy tűnik nem bíznak bennem nyilván csak egy kis senkinek tartanak. Hátat fordítottam nekik majd lerohantam a lépcsőn ki a házból közben a könnyeim is megeredtek. Útközben össze futottam Rosalival és Emmettel akik köszöntek de én csak kikerülve őket tovább rohantam. Nem tudom hová vagy merre csak rohantam és próbáltam menekülni minden és mindenki elől a fájdalom elől. Már   régen besötétedett de engem nem érdekelt csak ültem a szikla tetején és bámultam le a mélybe. Azon gondolkodtam milyen lenne most levetni magam és megszünni létezni. Ám ekkor ágrecsegést hallottam magam mögül mire megfordultam és egy aranybarna szempárral találtam szembe magam de azzal akire nem is számítottam.

Ismét elnézéseket kérem amiért régen volt fejezet. Tudom nem ok de a nyári munka eléggé kifáraszt pedig azt hittem lesz időm írni. Sajnálom ha csalódást okoztam de semmi nem jut eszembe hogyan legyen tovább mert nem akarok egy unalmas sablon történetett. De ígérem hamarosan hozom a fejezetett. És mégegyszer sajnálom.